2011. augusztus 24., szerda

Hola...

...Ha ennél többet szeretnél tudni spanyolul, szeptemberben induló tanfolyamunkon elsajátíthatod az alapszintet, de ha ezen már túl vagy, akkor is kínálunk lehetőségeket. 
Most jöjjön egy interjú mindannyiunk kedvencével, Alumával, a mexikói hölggyel, aki tavasszal már tartott nálunk egy tanfolyamot. A mindig mosolygós tanárnő mesél nekünk arról, milyen az élete férjével és két lányával kis hazánkban.
 
- Mikor jöttetek Magyarországra és mi hozott ide?

2007-ben jöttünk Magyarországra, és a férjem munkája miatt választottuk ezt a helyet. Eredetileg úgy volt, Kínába megyünk, de végül ide sodort az élet. Sok fotót, és a gyerekek kedvenc játékait hoztuk magunkkal, hogy könnyebben vegyék a változást.

-Mi hiányzik a legjobban Mexikóból?

- A hazám szokásai hiányoznak a legjobban. Például Mexikó függetlenségének ünnepe, mikor minden ember az utcára megy, tipikus mexikói öltözéket visel, köztük a sombrero-t, sokan mexikói zászlót visznek, a nők nemzeti színű ruhákba öltöznek és ugyanilyen színűre festik arcukat, gitárzene minden mennyiségben. Tipikus mexikói ételeket főznek, amiből megkínálják a szomszédokat és barátokat. Az autókra is kitűzik a lobogót, az utcák zsúfolásig tele a néppel, tűzi játék látható, és mindenki a bazárokban tölti az egész éjjelt, reggelig senki nem kerül ágyba. És ez nem csak néhány városban van jelen, hanem valóban úgy kell elképzelni, hogy Mexikó minden zegzugában ez történik. Mi, mexikóiak nagyon szeretjük az összejöveteleket, partikat, utcabálokat. Szeretjük a zenét, jó ételeket, és egyszerűen az életet.  

- Mit a legnehezebb megszokni Magyarországon?

- A nyelv. Teljességgel lehetetlen volt megérteni először bármilyen szót is, kézzel-lábbal kommunikáltunk, számos vicces helyzet adódott, sok-sok félreértésünk volt. Például, a "köszönöm" szó, azt hittük, szemetet jelent egy ideig, mert szemetes kukákon láttuk ezt a feliratot először. Vagy az "eladó" szó nagyon hasonlít a spanyol "helado"-ra, ami magyarul fagylaltot jelent. Képzelheted, milyen bemenni fagyi után érdeklődni olyan helyekre, ahol teljesen más dolgokat árulnak. Aztán erre is rájöttünk, és jókat nevetünk a hasonló dolgokon.

- Említenél pozitív és negatív benyomásokat?

- Az itteni élet megismertetett bennünket nagyon érdekes látásmódokkal, egészséges életmóddal, szokásokkal. Mindenképpen pozitív a biztonság kérdése. Biztonságosnak érezzük a várost, és nagyon komfortos számunkra. Ami negatív, az a diszkrimináció. Nem mindenki részéről, de van egy kis hátrányunk, és főleg, ha el kell intéznünk valamilyen hivatalos ügyet, nagyon nehéz lebonyolítani. Furcsa, hogy az emberek nem túl nyitottak az új dolgok iránt, általában először nem is kedvesek a külföldiekkel. 

- Milyenek a magyar diákok?

- A magyar diákok nagyon-nagyon szorgalmasak, nem restek erőfeszítéseket tenni azért, hogy tanuljanak, és nagyon szeretik a nyelveket.

- Van-e kedvenc városod itt?

- Budapest az abszolút kedvenc.

 - Kedvenc ételed?

- Sok van, de a legjobban a gulyást szeretem.

- Kedvenc magyar szavad?

- Okos.

:) 

Latin zene most:


Spanyol tanfolyam Aluma Serrano-val szeptemberben! 
Mindenkit szeretettel várunk!




2011. augusztus 22., hétfő

A hónap tanulója

 Cseke Zsolt, aki tanulása kezdete óta rászolgált, hogy most megkapja az elismerést :) Kicsit több, mint 50 óra alatt végzett egy könyvvel, és eljutott a következő kurzuskönyv első pár leckééig. A középfok előtti szintről indult, most pedig nyelvvizsga-feladatsorokat tölt ki, hogy az októberi vizsgát sikeresen letegye.
Véletlenül alakult így, de mégis feltűnő, hogy ebben a hónapban is olyan tanuló lett a kiválasztott, aki még az államvizsga előtt gondoskodni szeretne a "nyelvvizsgapapír beszerzéséről". Sajnos még mindig hálóval kell fogni az olyan tanulókat, akik nem az utolsó pillanatban kapkodnak, mikor rájönnek, hogy nem lehetnek ott diplomaosztójukon. Zsoltinak nem lesz ilyen gondja. Reményeink szerint november/decemberben már a kezében tartja bizonyítványát, aminek időpontja akkor már csak a bürokrácia lassan őrlő malmain fog múlni.



Cseke Zsolt: " Az idén kezdem a második évem a főiskolán. Mérnöki diplomát szeretnék, melyhez elengedhetetlen a nyelv ismerete. Már több éve tanulok angolt ,de csak most éreztem szükségét annak, hogy nyelvvizsgát szerezzek. Mindezek felett kedvelem is az angolt, könnyen tanulható nyelvnek gondolom."

2011. augusztus 18., csütörtök

Köszönöm Neked

Viki, azt a sok-sokat, amit Tőled kaptam. Szerettem Veled együtt dolgozni, agyalni, mitől mehetne minden jobban, mint ahogy. Biztonságot nyújtott, hogy tudtam, Rád mindig számíthatok, és nincs lehetetlen helyzet, együtt mindig megoldottunk mindent. Az egyetem utolsó kínjait is megszenvedtük, és itt a suliban is sok mindent megéltünk közösen. Jó volt tudni, hogy amiről gondoskodsz, az biztosan rendben lesz. Ez a tipikus esete az egyik szemem sír, másik szemem nevet dolognak, de ha nem vagyok önző, és nem csak arra gondolok, hogy fogsz hiányozni mindannyiunknak, akkor örülök neked (happy with you). Mert tényleg boldog vagyok, hogy megtalálod a helyed a világban, és remélem, hogy minden úgy alakul majd, ahogy szeretnéd.
Egy biztos. Mostantól megint minden más lesz.

Köszönök mindent.

2011. augusztus 10., szerda

Cruel Britannia




Nem lehet szó nélkül hagyni, ami az angol fővárosban és több nagyvárosban történik napok óta. Horror. Tizenéves suhancok (a gyanúsítottak között van 11 éves fiú és gimnazista lány is) gondolják, hogy bármit tehetnek következmények nélkül. Üzleteket, egész utcákat fosztanak ki, gyújtogatnak, kő kövön nem marad, amerre beteszik lábukat. Az emberek idegesek, félnek és az egész világsajtó arról beszél, hogy a birminghami 3 halottal együtt már 4 ember esett áldozatul a lázadók rombolásának, vagy hogy futballszurkolók állnak össze a helyi lakossággal megvédeni környezetüket.

A multikulturalizmus fővárosában ráadásul az egymással amúgy nem túl baráti viszonyban lévő kurdok és törökök, indiaiak, szikhek is közösen küzdenek értékeik megőrzéséért. Hiába az utcára vezényelt 16 ezer rendőr, az igazi rend helyreállását csak ezek a lokális összefonódások teszik lehetővé. Az eseményeket egy drogdíler halála robbantotta ki Tottenhamben, akit a rendőrök lőttek le. Szombaton az ő emlékére egy kis csoport gyűlt össze, amely hamar többszáz főre duzzadt, a feldühödött fiatalok pedig megkezdték az azóta is tartó gyújtogató-fosztogató tevékenységüket. 
Az eleinte csak Londonra korlátozódó balhék hétfőn már a nagyobb városokra is átterjedtek, estére már Manchester, Liverpool, Bristol és Birmingham is megszenvedte a pusztítást. A randalírozók főleg üzleteket, rendőrőrsöket támadnak meg, és semmitől sem riadnak vissza, hiszen ugyanúgy rátámadnak ártatlan járókelőkre, mint állig fegyverzett rendőrökre.

 Juhász Pétert, egy Londonban élő kedves ismerősömet kérdeztem, hogy érintik őket az események: "Köszönjük, jól vagyunk. Igen a helyzet az nem valami rózsás.Ugyan nem találkoztam randalírozó emberekkel és jómagam egy-két betört kirakaton kívül semmit nem tapasztaltam. Az infok (innen-onnan) állandóan érkeznek gyülekező csoportokról, de ezen és a nappal zárva lévő boltokon kívül nem sokat érzékelünk. Bár tény, hogy jóval kevesebb embert látni az utcákon, mint bármelyik normális hétköznap. Rendőrt viszont annál többet. Remélem, hamar vége lesz és visszaáll a rend. Az emberek félnek kimenni.

Jonathan Dixon Londontól nem messze, Bracknellben él, őt is kifaggattam, mi történik arrafelé:
"No, nothing happening anywhere near me. They're mostly just mindless thugs who enjoy causing trouble, and don't have any respect others as they don't see themselves as part of the community. They saw that the police weren't really doing much to other people who started it, so they just used the opportunity to steal and cause damage."

2011. augusztus 9., kedd

Nyerj bérletet!

Iratkozz fel tagnak a blogra augusztus 25-n éjfélig és augusztus 26-án sorsoláson veszel részt.Nyeremény: 1 hónap ingyen angol nyelvtanulás.
100 órás bérletnél 25 órát ingyen adunk. 10 bérletet sorsulunk ki.
Jelentkezz francia, olasz, spanyol, német nyelvi kurzusainkra!
Részletek a
zalaegerszegnyelviskola.hu oldalon

2011. augusztus 5., péntek

Miért nehéz megtanulni a nyelvet? 1. rész

Why English Is Hard To Learn (anonymous)


We'll begin with box; the plural is boxes,
But the plural of ox is oxen, not oxes.
One fowl is a goose, and two are called geese,
Yet the plural of moose is never called meese.
You may find a lone mouse or a house full of mice;
But the plural of house is houses, not hice.
The plural of man is always men,
But the plural of pan is never pen.

If I speak of a foot, and you show me two feet,
And I give you a book, would a pair be a beek?
If one is a tooth and a whole set are teeth,
Why shouldn't two booths be called beeth?

If the singular's this and the plural is these,
Should the plural of kiss be ever called keese?
We speak of a brother and also of brethren,
But though we say mother, we never say methren.
Then the masculine pronouns are he, his, and him;
But imagine the feminine... she, shis, and shim!

2011. augusztus 2., kedd

New York, New York

Az alábbiakban egy kedves tanulónk élménybeszámolóját olvashatjátok élete egyik legjobb kalandjáról.


Beszámoló egy New York-i útról

2011 júniusában megadatott számomra a lehetőség, hogy édesapámmal egy üzleti megbeszélés kapcsán New Yorkba - igen, hihetetlenül hangzik, de igaz - repülhessek néhány napra. Ugyanis apu nem tud angolul, ezért szüksége volt egy olyan emberre, aki jártas az angol nyelvben.
A 9 órás út után (3 órás késéssel indult ráadásul a gép) megérkeztünk a JFK reptérre, ahonnan az amerikai fél magánrepülőjével továbbutaztunk New York egy csendes részére, Poughkeepsiebe (egyik ismerősünk a magánrepülőt meghallva azt mondta, hogy ezek szerint nem a sarki fűszereshez mentünk).

Helyi idő szerint este 10 óra körül hulla fáradtan estünk be az ágyunkba (a 6 órás időeltolódás miatt). Másnap az üzleti megbeszélés után vonattal továbbutaztunk New York egyik legismertebb városrészébe, Manhattanbe.
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer New York legismertebb utcáin fogok sétálni. Miután a csodaszép szálloda 12. emeletén kényelembe helyeztük magunkat, feltérképeztük a környéket. Éjjel jól kipihentük magunkat, majd másnap folytattuk a városnéző körutunkat. Mivel reggel a szállodában egy könyv segítségével felfedeztem, hogy az ablakunkból látható óriási felhőkarcoló az Empire State Building, ezért első útunk oda vezetett. 

A több mint 100 emeletes „ceruza” tetejét a felhők eltakarták. Az épület két utcányira volt tőlünk. Csodálatos látvány volt. Ezt követően jártunk a Hudson folyó kikötőjében, illetve mászkáltunk céltalanul és gyönyörködtünk NYC látványosságaiban. A Szabadság szobrot sajnos nem tudtuk megnézni, mert oda hajóval lehet csak eljutni, és nekünk erre már nem maradt időnk.
Délután a reptérre indultunk, ezért taxit akartunk leinteni. Azonban szerencsénk volt, mert egy taxis szó szerint levadászott minket.
A reptéren nagy nehezen becsekkoltunk, ugyanis egy számítógép segítségével kellett. Az út hazafelé csak 8 óra volt, de ebben már benne volt a kifutón eltöltött 1 óra is. Az utat nagyrészt átaludtuk, hiszen éjjel utaztunk. Majd hétfőn reggel helyi idő szerint 10 óra körül megérkeztünk a Liszt Ferenc reptérre.
Összegzésként megállapíthatom, hogy ez az út nekem egy nagyon nagy lehetőség volt, és talán soha életemben nem jutok el még egyszer NY-ba. Ha mégis, akkor szeretnék legalább 10 napot eltölteni ott, mert 3 nap semmire sem elég. Ami nagyon meglepett, hogy nehézségek nélkül tudtam az amerikaiakkal kommunikálni. Szinte minden szavukat megértettem. 
Ezúton is szeretnék még egyszer köszönetet mondani a nyelviskola valamennyi tanárának, mert nélkülük nem sikerült volna. Soha nem hittem, hogy egyszer ilyen használható nyelvtudásra teszek szert. Az amerikaiakban nagyon szimpatikus az a türelem, kedvesség, és segítőkészség, amivel eléd állnak.
Ezúton szeretném megköszönni édesapámnak is azt, hogy elmehettem vele. Bár szerintem ezt a blogbejegyzést ő nem fogja soha elolvasni. 

Ha egyszer nektek is megadatik a lehetőség, hogy New Yorkba utazzatok, ne szalasszátok el, mert utána meg fogjátok bánni. A megtörténteket azonban nem tudjátok megváltoztatni.

Filinger Kitti