Az alábbiakban egy kedves tanulónk élménybeszámolóját olvashatjátok élete egyik legjobb kalandjáról.
Beszámoló egy New York-i útról
2011 júniusában megadatott számomra a lehetőség, hogy édesapámmal egy üzleti megbeszélés kapcsán New Yorkba - igen, hihetetlenül hangzik, de igaz - repülhessek néhány napra. Ugyanis apu nem tud angolul, ezért szüksége volt egy olyan emberre, aki jártas az angol nyelvben.
A 9 órás út után (3 órás késéssel indult ráadásul a gép) megérkeztünk a JFK reptérre, ahonnan az amerikai fél magánrepülőjével továbbutaztunk New York egy csendes részére, Poughkeepsiebe (egyik ismerősünk a magánrepülőt meghallva azt mondta, hogy ezek szerint nem a sarki fűszereshez mentünk).
Helyi idő szerint este 10 óra körül hulla fáradtan estünk be az ágyunkba (a 6 órás időeltolódás miatt). Másnap az üzleti megbeszélés után vonattal továbbutaztunk New York egyik legismertebb városrészébe, Manhattanbe.
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer New York legismertebb utcáin fogok sétálni. Miután a csodaszép szálloda 12. emeletén kényelembe helyeztük magunkat, feltérképeztük a környéket. Éjjel jól kipihentük magunkat, majd másnap folytattuk a városnéző körutunkat. Mivel reggel a szállodában egy könyv segítségével felfedeztem, hogy az ablakunkból látható óriási felhőkarcoló az Empire State Building, ezért első útunk oda vezetett.
A több mint 100 emeletes „ceruza” tetejét a felhők eltakarták. Az épület két utcányira volt tőlünk. Csodálatos látvány volt. Ezt követően jártunk a Hudson folyó kikötőjében, illetve mászkáltunk céltalanul és gyönyörködtünk NYC látványosságaiban. A Szabadság szobrot sajnos nem tudtuk megnézni, mert oda hajóval lehet csak eljutni, és nekünk erre már nem maradt időnk.
Délután a reptérre indultunk, ezért taxit akartunk leinteni. Azonban szerencsénk volt, mert egy taxis szó szerint levadászott minket.
A reptéren nagy nehezen becsekkoltunk, ugyanis egy számítógép segítségével kellett. Az út hazafelé csak 8 óra volt, de ebben már benne volt a kifutón eltöltött 1 óra is. Az utat nagyrészt átaludtuk, hiszen éjjel utaztunk. Majd hétfőn reggel helyi idő szerint 10 óra körül megérkeztünk a Liszt Ferenc reptérre.
Összegzésként megállapíthatom, hogy ez az út nekem egy nagyon nagy lehetőség volt, és talán soha életemben nem jutok el még egyszer NY-ba. Ha mégis, akkor szeretnék legalább 10 napot eltölteni ott, mert 3 nap semmire sem elég. Ami nagyon meglepett, hogy nehézségek nélkül tudtam az amerikaiakkal kommunikálni. Szinte minden szavukat megértettem.
Ezúton is szeretnék még egyszer köszönetet mondani a nyelviskola valamennyi tanárának, mert nélkülük nem sikerült volna. Soha nem hittem, hogy egyszer ilyen használható nyelvtudásra teszek szert. Az amerikaiakban nagyon szimpatikus az a türelem, kedvesség, és segítőkészség, amivel eléd állnak.
Ezúton szeretném megköszönni édesapámnak is azt, hogy elmehettem vele. Bár szerintem ezt a blogbejegyzést ő nem fogja soha elolvasni.
Ha egyszer nektek is megadatik a lehetőség, hogy New Yorkba utazzatok, ne szalasszátok el, mert utána meg fogjátok bánni. A megtörténteket azonban nem tudjátok megváltoztatni.
Filinger Kitti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése